♫ TECHNO Története Még több TECHNO bejegyzés: TECHNO BLOG

Miért szeretjük úgy általánosságban a techno alapritmusát? A kutatók sokat vitatkoznak ezen a mai napig. Az eddigi két legjobb magyarázat, amit hallhattunk az a következő:

• Régen a sámánok meghatározott számú dob ütéstől (és némi tudatmódosító szertől) estek transzba, egy olyan tudatállapotba, amitől tisztelték őket.
• A másik a szívritmusra vezethető vissza. A roppant egyszerű alapütem hasonló a szív ritmusához, így az agy ösztönösen reagál az efféle hangokra. Egy kapcsolódó elmélet szerint pedig azért van ez így, mert magzatkorában az ember anyja szívritmusát hallja, és ez úgymond örökre beleivódik az elméjébe. Sokan láttunk már olyat, hogy valaki, aki nem szereti a techno zenét, mégis ütemre jár a lába, amikor meghallja a Techno ütemét.

TECHNO

A techno az elektronikus tánczene egyik fajtája, amely az 1980-as évek közepe, vége fele alakult ki az Egyesült Államokban. Azon belül a michigani Detroitban. A techno szót zenei műfaj leírásaként hivatalosan 1988-ban használták először. Manapság sok techno stílus létezik, de a sok alstílus alapjának a Detroit techno tekinthető.

A kezdeti techno az európai szintetizátor-alapú zene és különféle afro-amerikai stílusok, mint például Chicago house, funk, electro, és electric jazz összeolvadásával jött létre. Ehhez hozzáadódott a futurisztikus és fiktív témák befolyása, ami lényeges volt a késői amerikai kapitalista társadalom életében, különösen Alvin Toffler “A harmadik hullám” című könyve. Juan Atkins úttörő producert Toffler frázisának egyik idézete a “techno lázadók” inspirálta, hogy a techno szót használja annak a stílusnak leírásaként, aminek létrejöttében ő is segédkezett. A hatások ezen egyedi keveréke hozta össze a techno-t esztétikus utalásként az afrofuturizmussal. A producereknek, mint például Derrick May, a szellem átvitelének a testből a gépbe gyakran a belefeledkezés a központja; Lényegében egy kifejezés a technológiai szellemiségre. Ebben a “módban” a techno tánczene legyőzi azt, amit Adorno látott, a gépesítés elidegenítő hatását a modern öntudaton.

A zenei újságírók és a techno kedvelői általában különböznek az időszakok használatában; tehát tiszta különbséget lehet tenni az egyes kapcsolódó, de gyakran minőségileg különböző stílusok, mint a tech house és a trance között. A “techno” kifejezést szintén zavarossá teszik az általánosított paraméterek, mint például az elektronikus zene és a tánczene.

A Techno származása

A techno eredeti tervét az 1980-as évek közepén fejlődött ki a Michigan-i Detroit-ban Juan Atkins, Kevin Saunderson, Derrick May (az úgynevezett Belleville három) által és Eddie Fowlkes közreműködésével. Mindannyian a Detroit melleti Belleville-i Középiskolába jártak. A 80-as évek végén vettek fel és adtak ki zenéket ők négyen, változatos álnevekkel. Atkins volt Modell 500, Flintstones, és Magic Juan ; Fowlkes egyszerűen Eddie “Flashin” Fowlkes ; Saunderson Reese nevei Keynotes és Kaos ; May pedig Mayday, a K-Tyme, és Rhythm Is Rhythm.

Volt még néhány közös vállalkozásuk is. A kereskedelmileg legsikeresebb ezek közül az Atkins és Saunderson (közösen James Pennington-nal és Arthur Forest-tel) együttműködésével az első Inner City kislemez, a “Big Fun”:

Detroiti hangzás

A korai producerek, engedve a szintetizárok és szekvenszerek növekvő elérhetőségének, egyesítették az európai synth-pop -ot a soul, funk, disco, és az electro aspektusaival. Elektronikus tánczenét téve egy feltérképezetlen terepre. Ők szándékosan visszautasították a Motown örökségét és hagyományos formuláit az R&B -ről és a soul -ról és helyette a technikai kísérletezést választották.

“Az elmúlt 5 évben a Detroit underground a technikával kísérletezett, eléggé kinyújtva a szimpla használatot. Ahogy a szintetizátorok és szekvenszerek árai leestek, a kísérletezés még intenzívebbé vált. Alapvetően belefáradtunk a szerelembe esés és annak elmúlásának hallgatásáról, belefáradtunk az R&B rendszerbe, tehát egy új progresszív hang jelent meg: Techno-nak hívjuk.” – Juan Atkins, 1988

Az így kapott Detroit sound-ot Derrick May és egy újságíró 1988-ban egy “poszt-soul” hangnak értelmezte, ami már nem tartozik a Motown-hoz. Egy másik újságíró egy évtizeddel később egyesíti a Motown beat-centrikus stílusait az akkori zenei technikával, mint “soulful grooves”.

Derrick May remekül leírja a techno hangot:

“olyan, mint Detroit… egy komplett hiba. Olyan, mint amikor George Clinton és a Kraftwerk egy liftbe ragad egy szekvenszerrel.”

Korai évek

A közismertséget megelőzően Atkins, Saunderson, May és Fowlkes kezdő zenészekként közös szerzeményeket osztottak meg mix kereskedőkkel és feltörekvő DJ-kel. Szintén zenés inspirációt alapítanak a ”Midnight Funk Association”-n keresztül, egy öt órás eklektikus késő esti rádióprogramot, amit különféle Detroit rádióállomásokon láttak vendégül, beleértve WCHB, WGPR, és WJLB-FM 1977-től egészen az 1980-as évek közepéig, DJ Charles “The Electrifying Mojo” Johnson által. Mojo műsorát elektronikus zene jellemezte, olyan előadóktól, mint például Giorgio Moroder, Kraftwerk, és a Tangerine Dream, a Parliament-i funk zenék mentén és az új hullámos zenék táncolható változatai, olyan előadóktól, mint Devo és a B-52’s.

Atkins megjegyezte:

“Mojo mindent játszott a Parliament-től és a Funkadelic-től, amit mindenki hallani akart. Az a két csapat tényleg nagy volt Detoit-ban abban az időben. Valójában ők voltak a fő ok abban, hogy a disco stílus miért nem ragadt meg Detroit-ban 1979-ben. Mojo sok funk zenét játszott csak, hogy különbözzön a többi adótól, amik átmentek a disco stílusra. Mikor a ‘Knee Deep kijött betette az utolsó szöget a disco zene koporsójába.”

Detroit-ban a disco rövidéletű virágzása ellenére, ösztönző hatása volt, hogy egyesek mixelni kezdjenek, köztük volt Juan Atkins. Utólag Atkins tanított May-t arra, hogyan mixeljen számokat. 1981-ben ”Magic Juan”, Derrick ”Mayday” három másik DJ-vel együtt, akik közül az egyik Eddie ”Flashin” Fowlkes volt, indították bulicsapatukat Deep Space Soundworks név alatt (ismert még Deep Space névvel is). 1980-ban vagy 1981-ben találkoztak Mojo-val és javasolták, hogy ellátják mixekkel a showját, amit a következő évben meg is tettek.

A késői 70-es évek és a korai 80-as évek alatt olyan középiskolai klubbok, mint Brats, Charivari, Ciabattino, Comrades, Gables, Hardwear, Rafael, Rumours, Snobs, és a Weekends teremtették meg a Techno számára az inkubátort melyekben felnőhetett. Ezek a kezdeményező fiatalok fejlesztették és gondozták a helyi tánczene színhelyeket azzal, hogy kiszolgálták a fiatalokból álló helyi hallgatóság ízlését és azzal hogy partikat szerveztek új DJ-kel és azok zenéivel. Ahogy ezek a helyi klubok növekedtek népszerűségben, DJ-kből álló csoportok kezdek csapattá alakulni, hogy együtt marketingeljék a mixelő képességeiket és hangrendszereiket a klubbokban azért, hogy kiszolgálják a hallgatók növekvő közönségeit. Helyszínek, mint például helyi egyházi közösségi központok, üres raktárak és irodák és YMCA előadótermek voltak a korai helyszínei annak, ahol a fiatal tömegek összegyűltek és a zenei formát nevelték és meghatározták.

Juan Atkins

A négy felelős személy közül, akik saját jogukon megalapították a techno műfajt, Juan Atkins -t ismerik úgy, mint az alapítót. Atkins szerepét hasonlóképpen elismerte 1995-ben az amerikai zene technikai kiadvány a “Keyboard Magazine”, amelyik megtisztelte Atkins-t, azzal, hogy ő az egyik a “12-ből aki számít” a billentyűs zene történetében.

Az 1980-as évek elején, Atkins alapította zenei partnerével Richard “3070” Davis-sel (és később a harmadik emberrel, “Jon-5”-tel) a Cybotron-t. Ez a trió adta ki a számos rock és electro inspirált dalokat, amelyek közül a legsikeresebb a “Clear” (1983) volt és ennek hangulatosabb követője a “Techno City” (1984).

Egy újabb Myspace -s biográfia értelmében Atkins új szót alkotott a techno-val, hogy kifejezze a zenéjét. Tette ezt egy inspirációnak köszönhetően ami a futurista szerzőtől Alvin Toffler-től jött, akitől a “cybotron” és “metroplex” kifejezéseket kölcsönözte. Atkins arra használta a szót, hogy leírja azokat az együtteseket, amelyek szintetizátort használnak, olyanok, mint a Kraftwerk. Bár sok ember a Kraftwerk és Juan korai zenéjét a Cybotron-ban electro -nak tekinti. Atkins a Cybotron-i “Cosmic Cars”-t (1982) egyedinek tekintette, németes, mesterséges funk, de később hallotta az Afrika Bambaataa “Planet Rock” (1982) című dalát és úgy vélte, hogy annak a zenének egy felsőbbrendű példája, amit ő vizionált. Ösztönözte, hogy folytassa a kísérletezést és bátorította Saunderson-t és May-t, hogy hasonlóan tegyenek. Végül Atkins alkotni kezdte saját zenéit Model 500 álnév alatt és 1985-ben megalapította a Metroplex kiadót. Ugyanabban az évben adta ki a munkája magját “No UFOs” címmel, ez egyike az első detroiti techno produkciók közül, amelyik szélesebb körű figyelmet kapott és egy fontos fordulópontot jelentett a zenében.

“Mikor elindítottam Metroplexet 1985 február, március körül és kiadtam a No UFOs-t, azt gondoltam, hogy éppen el fogom érni, hogy a pénz visszajöjjön, de felment az eladás 10.000 és 15.000 közötti másolatra. Nem volt ötletem, hogy mi történhetett a számaimmal Chicago-ban. Derrick szülei mentek oda, és ő rendszeresen utazott Detroit és Chicago között. Szóval mikor kijöttem a No UFOs-zal, ő vitt másolatokat Chicago-ba és adta oda DJ-knek. Ez történt.” – Juan Atkins

Model 500NO UFO'S

Model 500NO UFO'S

 

CHICAGO

A zenei producerek, mint például May és Saunderson elismerik, hogy megigézte őket a chicagoi klubélet és befolyásolták őket a house stílus elemei. May 1987/1989-es számát a “Strings of Life”-ot (Rhythim Is Rhythim álnév alatt került forgalomba) klasszikusnak tartják a house és a techno stílusban is.

Atkins úgy tartja, hogy az első acid house producerek miközben próbálták elhatárolni a house stílust a disco -tól, emulálták a techno hangot. Azt is sugallmazta, hogy a Chicago house fejlődése Frankie Knuckle dobgép használatának az eredménye, amelyet Derrick May -től vett.

“Derrick eladott Chicago DJ Frankie Knuckle -nak egy TR909 -es dobgépet. Ez visszakerült, mikor a Powerplant megnyitott Chichago-ban, de azelőtt, hogy valamelyik chicagoi DJ számokat készített volna. Mindannyian import olasz számokat játszottak. a No UFOs volt az egyetlen Egyesült Államokbeli független felvétel, amit játszottak. Tehát Frankie Knuckles elkezdte használni a 909-est a Powerplant-i fellépései alkalmával. A főnök éppen akkor hozta ki a kis mintavételes lábpedáljukat és valaki odavitte. Valaki a mikrofonnál volt, mintát vettek belőle aztán lejátszották a mintát a dobsávon. A dobgéppel és a samplerrel képesek voltak elkészíteni a saját hangjaikat, amiket a partikon játszottak. Egyik dolog vezetett a másikhoz és Chip E a 909-est használta, hogy elkészítse saját számait, majd attól kezdve ezek a chicagoi DJ-k kölcsönözték ki a 909-est, hogy kijöhessenek saját számaikkal.” – Juan Atkins

A detroiti új tánczene: Electronic Dance Music (EDM)

Az Egyesült Királyságban a house-t követő klubbok 1985-től folyamatosan nőttek a London-i, Manchester-i, Nottingham-i és később Sheffield-i és Leeds-i közösség hosszantartó érdeklődésével. A Dj-k felelősnek gondolták magukat a house korai Angliai sikerében beleértve Mike Pickering-et, Mark Moore-t, Colin Faver-t és Graeme Park-ot.

1988-ra a house zene berobbant Angliába, és az acid house népszerűsége is egyre nőtt. Volt egy szintén régóta működő raktárparti szubkultúra amit a “sound system” élet alapozott meg. 1988-ban a raktárpartikon túlnyomórészt house zenét játszottak.

Ugyanebben az évben a Balearic partyhangulatot ami az Ibiza-i DJ Alfredo Fiorito -hoz kapcsolódott (Őt láthatod a TECHNO TV-ben is a We Love Ibizia c. sorozatban), átszállították Londonba, illetve amikor Danny Rampling és Paul Oakenfold megnyitották a Shoom és a Spectrum klubbokat. Mindkét éjszakai helyszín az acid house-sal vált gyorsan rokon értelművé és ezalatt az időszak alatt kezdett felemelkedni az Extasy partydrogként való használata.

Más fontos Egyesült Királyságbeli klubbok ebben az időben, beleértve a Leeds-i Back to Basics-et a Sheffield-i Leadmill-t és Music Factory-t és Manchesterben a The Haçienda-t ahol Mike Pickering és Graeme Park tartotta Nude nevű péntek esti műsora voltak a fontos próbaterületei az ameriaki EDM-nek, beleértve az első detroiti technot.

Az acid house party-láz fokozódott London-ban és Manchaster-ben és gyorsan kulturális jelenséggé vált. MDMA-val “töltött” clubba járók, szembesülve a hajnali 2 órás zárással, a raktárparty helyszíneken kerestek menedéket, amelyek egész éjszaka nyitva tartottak. A sajtó és a hatóságok érdeklődése elől való menekülés miatt ezek a “party utáni órák” gyorsan undergrounddá váltak. Egy éven belül azonban mintegy 10,000 ember vett részt egy időben az első kereskedelmileg szervezett tömegpartikon, amit rave-nek hívtak és médiavihar következett.

DJ Mark Moore szerint:
A house és az acid house sikere kikövezte az utat a Detroit sound szélesebb elfogadásáért és fordítva: a techno-t eleinte egy maroknyi house club támogatta Chicago-ban, New York-ban és Észak-Angliában, a detroiti klubbok később csatlakoztak. 1987-ben a “Strings of Life” enyhített a London-i klubbajárók a house elfogadásában.

Az 1980-as évek végén az EDM iránti érdeklődés robbanása nyújtott egy kontextust a techno fejlesztéséért, mint azonosítható műfaj. Az 1988-as évek közepén jelent meg a “Techno! The New Dance Sound of Detroit” nevű album, amit a volt északi Soul Dj és a Kool Kat Records főnöke Neil Rushton (at the time an A&R scout for Virgin’s “10 Records” imprint) és Derrick May állított össze.

Ez egy fontos mérföldkő volt és megjelölte a techno szó bemutatását, mint a zene egy speciális műfajának leírását. Bár az összeállítás beletette a techno szót a zenei újságírás lexikonjába, a zenét egy darabig úgy értelmezték, mint Detroit high-tech értelmezése a Chicago house-ra, inkább mint egy viszonylag tiszta műfaj. Valójában az összeállítás címe a “The House Sound of Detroit” volt, amíg Atkins zenéje a “Techno Music” nem sarkallta ismételt megfontolásra.

Rushtont később idézték, mint aki azt mondta, Atkins, May és Saunderson együtt hozakodott fel az összeállítás végső nevével; a Belleville Hármas (Belleville Three) leszavazta, hogy a stílusukat hívják a house regionális, helyi fajtájának. Ehelyett lett a támogatott kifejezés, amit már eddig is használtak, a Techno.

Derrick May a legelfoglaltabb időszakaként tekint erre. Felidézve azt a korszakot ahol ő együtt dolgozott Carl Craig-gel, segített Kevin-nek, segített Juan-nak, próbálta Neil Rushton-t betenni a jó helyekre, ahol találkozhat mindenkivel, próbálta, hogy Blake Baxter jóváhagyja, tehát mindenki szerette őt. Próbálta meggyőzni Shake-t (Anthony Shakir), hogy legyen rámenősebb:

“csináljon úgy zenét, ahogy a Mayday mixnél is (A Street Beat shownak a Detroit-i WJLB rádiónál) és futtassa a Transmat records-nál. Éveken keresztül nem törődött vele senki, hogy én és Juan mit csinálunk Detroitban, és aztán hirtelen ott találtam magam, ahol féltékeny emberekkel osztoztam a tiszta kék égből.” – mondta Derrick May

Rushton összeállításának a szerény eladásaival a Virgin Records csalódott volt, de ennek ellenére a lemez sikeres volt abban, hogy egy identitást hozott létre a techno-nak és fontos szerepet játszott abban, hogy a zenének és a producereinek megalapított egy platformot Európában.

Végül a kiadvány arra szolgált, hogy megkülönböztesse a Detroit sound-ot a Chicago house-tól és más elektronikus tánczene formációktól, amik a rave korszak alatt merültek fel az 1980-as évek végén és a 90-es évek elején, amelyik időszakban a techno kalandosabbá és megkülönböztethetővé vált.

Zenei Intézet

1988 közepén Detroit fejlesztései egy night klub megnyitásához vezettek, amit Music Institute-nak (MI) hívtak, ami a 1315 Broadway alatt működött Detroit belvárosában. A helyszínt George Baker, Alton Miller, Darryl Wynn és Derrick May biztosították osztozva péntek esti Dj-kel. Illetve Baker és Chez Damier játszott egy javarészt homoszexuális tömegnek szombat esténként. A klub 1989. november 24-kén zárt be, miközben Derrick May a “Strings of Life” című számot játszotta egy óratorony harangjainak a hangfelvételével egyszerre.

“Az egész pont jó időben történt egy hiba folytán és nem maradt meg, mert nem kívánta, hogy megmaradjon. A karrierünk felfelé ívelt és idővel be kellett zárnunk a klubot. Talán ez volt a legjobb dolog. Azt gondolom, hogy elértük a csúcspontot – annyira tele voltunk energiával és akkor nem tudtuk, hogy kik voltunk, illetve nem voltunk tisztában a tehetségünkkel. Nem voltak gátlásaink, nem voltak alapok, csak csináltuk. Ez az a dolog, amiért annyira frissen és innovatívan jött le és emiatt volt a miénk a legjobbak legjobbika.” – gondol vissza May

Bár rövid életű volt, a Music Institute nemzetközileg ismert volt az egész éjszakás szettjeiről, a ritka fehér szobájáról és a juice bárjáról amit “okos italokkal” töltöttek fel (az Institute soha nem szolgált fel szeszes italt). A Music Institute, Dan Sicko jegyzetei alapján:

“Detroit korai Techno úttörőivel egyetemben, segített életet adni a város egyik fontos zenei szubkultúrájának – egynek, amely lassan nőtt nemzetközi színtérré.”

 

 

 

RAVE

A Rave egy elektronikus tánczenei (EDM) műfaj, amely az 1980-as évek végén keletkezett az Egyesült Királyságban az EDM szubkultúrájaként. A Rave zene valójában több, mint egy műfaj; ez egy olyan mozgalom, amely évtizedek óta jelentős hatást gyakorolt ​​a populáris kultúrára. Gazdag és színes története van.

A szabadságon, az egységen, valamint a zenén és a táncon keresztüli önkifejezést ünneplő szubkultúraként alakult ki. A Rave zenét gyakran underground bulikhoz és Rave-ként ismert nagyszabású rendezvényekhez kötik. Az ilyen eseményeken emberek ezrei gyűlnek össze táncolni és megünnepelni a zene iránti szeretetüket.

A Rave zene egy sokrétű műfaj, mely az elektronikus zene különböző stílusaiból származó elemeket tartalmaz. Az elektronikus zene különböző stílusaiban gyökerezik, ideértve például a Techno-t, a House-t, a Breakbeat-et és a Trance-t is.

A Rave zene kulcsfontosságú jellemzője a gyors tempó, amely általában 120-160 ütem/perc (BPM), az ismétlődő ritmusok és basszusok, valamint a szintetizált hangok használata.

A “rave” kifejezés eredetileg az underground klubéletben népszerű egész estés partikra utalt. Ezek a bulik híresek nagy energiájukról, pörgős zenéjükről és illegális drogok, például az ecstasy használatáról.

A Rave zene eredetét az Acid House megjelenéséig vezethetjük vissza a 80-as évek közepéig, Chicagóig. Az Acid House a Roland TB-303 szintetizátor használatáról nevezetes, amely jellegzetes „squelching” hangot produkált. A hang hamar elterjedt az Egyesült Királyságban, ahol a klublátogatók új generációja gyorsan felkarolta.

Az első Rave bulik az Egyesült Királyságban elhagyatott raktárakban és más földalatti helyszíneken zajlottak. Baráti társaságok gyakran szerveztek ilyen bulikat saját hangrendszerüket és DJ-felszerelésüket használva. Ezeken a bulikon játszott zene Acid House, Techno és más elektronikus táncműfajok keveréke volt.

Ahogy a Rave szcéna népszerűsége nőtt, egyre nagyobb tömegeket és nagyobb figyelmet kapott a mainstream média részéről. A filmekben és tévéműsorokban szereplő jelenetek az ifjúsági kultúra és a lázadás szimbólumává vált.

A 90-es évek kulcsfontosságúak voltak a Rave zene növekedésében és fejlődésében. Ez idő alatt a műfaj széles körű népszerűségre tett szert és globális jelenséggé vált. Az Egyesült Királyság és Európa volt a Rave szcéna epicentruma. Olyan városok, mint London, Manchester és Berlin a történelem legendás Rave bulijainak adott otthont.

A 90-es évek Rave zenéjének felemelkedéséért több tényező is felelős. Először is, az új technológia megjelenése megkönnyítette az elektronikus zene előállítását. Ezenkívül a klubkultúra népszerűségének növekedése miatt többen vettek részt a Rave bulikon. Végül olyan befolyásos új DJ-k és producerek, mint Paul Oakenfold, Carl Cox és Sasha, minden eddiginél népszerűbbé tették a Rave zenét.

Az 1990-es évek elején a Rave zene egy mainstreamebb műfajjá fejlődött. A Rave jelenséget azonban a kábítószer-használat és a közbiztonság miatt aggódó bűnüldöző szervek, kormányzati tisztviselők is egyre nagyobb figyelemmel kísérték.

 

E kihívások ellenére a szcéna az 1990-es évektől, egészen a 2000-es évek elejéig virágozni tudott. Ma a Rave zene továbbra is az EDM népszerű műfaja. Bár a Rave zene eredete az underground szubkultúrában gyökerezik, a populáris kultúrára és zenére gyakorolt ​​hatása jelentős volt.

A Rave kultúra a zene mellett a színes ruházatról és a közösségi érzésről is híres. Az évek során azonban a rave-kultúra jelentős hatással volt a társadalomra, mind pozitívan, mind negatívan.

Az egyik pozitív hatása az, hogy képes egyesíteni az embereket. A Rave bulik gyakran biztonságos teret jelentenek, ahol az emberek szabadon, ítélet nélkül kifejezhetik önmagukat. Ez a közösségi érzés sok embert segített abban, hogy önmagukat adhassák, ítélkezés nélkül kifejezhessék magukat, továbbá ezek a bulik hosszú távú barátságokhoz is vezettek a Raverek között.

A Rave kultúra a zeneiparra is jelentős hatással volt. Az elektronikus tánczene egyre népszerűbb lett, számos népszerű zenész, például a Daft Punk és a The Chemical Brothers is a Rave által ért el sikereket.

Ezzel szemben egyesek bírálták a rave-kultúrát a droghasználattal való kapcsolata miatt. Sokan, akik részt vesznek a Rave bulikon olyan drogokat használnak, mint az MDMA (ismertebb nevén ecstasy), hogy fokozzák a bulik adta élményeket. Míg egyesek azt sugallják, hogy a kábítószer-használat a rave-élmény elengedhetetlen része, mások azt állítják, hogy veszélyes, függőséghez és egyéb negatív következményekhez vezethet.

A Rave kultúra másik negatív hatása az illegális Rave bulik. Ezek az események gyakran elhagyott épületekben vagy más kietlen helyeken zajlanak, megfelelő engedélyek vagy biztonsági intézkedések nélkül. Ezek veszélyes helyzetekhez vezettek, például túlzsúfoltsághoz, balesetekhez és tűzesetekhez.

Mindezek ellenére kétségtelen, hogy a Rave kultúra jelentős hatással volt a társadalomra. Miközben összehozta az embereket és segített az elektronikus tánczene népszerűsítésében.

Rave zenék

 

 

 

MINIMAL TECHNO

A Minimal techno az elektronikus tánczene egy formája, amit egy minimalista techno-alstílusnak tartanak. Jellemzője, hogy esztétikusan “lemeztelenített”, ami az ismétlődés használatát aknázza ki és a fejlődést elhanyagolja. A tánczene e stílusa általában ragaszkodik a mottóhoz, hogy “a kevesebb több”. Egy elv, amit korábban nagy hatással hasznosítottak az építészetben, tervezésben, vizuális művészetben és a Nyugati zeneművészetben.

A Nyugati kultúrában lévő minimalista esztétikát a német Bauhaus mozgalomra (1919-1933) vezethető vissza. A Minimal Techno -ról azt gondolják, hogy eredetileg az 1990-es évek elején fejlődött ki Robert Hood és Daniel Bell detroiti producerek által.

A stílus

Egy tanulmányban, amit az Audio Culture: Readings in Modern Music (2004) című könyvben publikáltak, a zenei újságíró és kritikus Philip Sherburne mondja, hogy a Minimal Techno két sajátos stilisztikai megközelítést használ. Az egyik a ”skeletalism” a másik a ”massification”.

Fogalom magyarázat

Skeletalism: minden szépítést levetkőzve, a lényegtelen, előre kitalálható hangok használata hozta létre a techno-t, elhagyva a hagyományos dobhangokat és helyette lettek lenyirbált fehér zajok, mint például klikkek, kattanások, hibák, recsegések, amik 4/4-es sorrendben lüktettek. A skeletalism hangját sok Richie Hawtin produkcióban lehet hallani, amelyek gyakran magukba foglaltak mély, sötét és leegyszerűsített hangokat.

 

Massification: több minimalista megközelítést tartalmaz, miközben összetett ütemek és több ritmus jellemzi. A massification még könnyebben felfedezhető a techno-ban a Skeletalism-nál. Részben a pontos dinamikus források elérhetősége miatt, amivel a massification hangja alakul ki. Ricardo Villalobos techno előadót gyakran tartják olyan producernek, aki a massification-t hasznosítja, mikor zenéket mixel, csak néhány kiválasztott hangot használ, hogy magába foglaljon egy sűrű, nagyon ütemes dalt

Sherburne szerint, a csontvázszerű Minimal Techno-ban, csak az alapelemek tartalmaznak díszítéseket, amiket csak zene közbeni változatosság miatt használtak. Ezzel szemben a massification a minimalizmusnak egy stílusa, amiben sok hangot rétegeznek az időben, de a hangelemek kis eltérésével. Ma a House zene minimal stílusainak hatásai és a Techno nemcsak a club zenében találhatók meg, hanem egyre jobban lehet hallani őket a popzenében is. A stílusra való tekintet nélkül, “a Minimal Techno dugóhúzószerűen belemegy egyenesen az ismétlés szívébe”, tehát agyilag gyakran inspirál olyan jellemző leírásokat, mint a: spártai, klinikai, matematikai és tudományos.

Daniel Bell Minimal Techno producer idegenkedik a minmalizmus szó művészi jelentésétől, túl “művészkedőnek” találja. Robert Hood szerint az 1990-es évek elején volt egy időszak, amikor a Techno túl “rave”-essé vált azáltal, hogy a zene tempóját növelték, ez a “Gabba” kialakulásához vezetett.

Ilyen irányzatok hagyták örökül a Soul töltésű Techno-t, amit az eredeti detroiti zenének tartanak.

Robert Hood megjegyezte:

“én és Daniel Bell együtt valósítottunk meg valamit, ami hiányzott a Techno – Rave utáni korszakából és észrevettük, hogy egy fontos sajátosság, az eredeti Techno zene eltűnt. Ez jól hangzott a produkciós szempont álláspontjából, de volt egy emelő elem az öreg szerkezetben. Az emberek panaszkodtak arra, hogy nincs Funk, nincs érzés most már a Techno-ban és könnyű megoldás az, hogy beletesznek egy vokált és egy kis zongorát a tetejére, hogy betöltsék vele az érzelmi űrt. Azt gondoltam itt az idő visszatérni az eredeti underground-hoz.”

A minimal techno zenéről, ami ebben az időben alakult ki Robert Hood így nyilatkozik:

Egy lecsupaszított alap, nyers hang. Csak dobok, kitartott basszusok, funky groove -ok és csak az, ami lényeges. Csak az a lényeges, ami az embereket megmozgatja. Tudományként kezdtem el nézni, művészet, aminek a célja, hogy az emberek mozgassák a feneküket, a szívükhöz szóljon, az elméjükhöz és a lelkükhöz. Egy szívhez szóló ritmusos Techno Zene.”

A Minimal Techno eredete

A Digital Discipline: Minimalism In House and Techno című írásában Philip Sherburne is felvázolja, hogy mi lehet a Minimal Techno eredete. Sherburne szerint, mint a legtöbb korabeli elektronikus tánczene, a Minimal Techno-nak a gyökerei is a korszakalkotó úttörők gyárában van, mint például a Kraftwerk és a detroiti techno-s Derrick May és Juan Atkins.

A Minimal Techno a ritmusra és az ismétlésre fókuszál a dallam és a lineáris haladás helyett, szereti a klasszikus minimalista zenét és a poliritmikus (több ritmusú) afrikai zenei hagyományokat, amik inspirálják. 1994-től Sherburne-nel összhangban, a minimal kifejezés lett minden lecsupaszított Acid-es klasszikus Detroit stílus neve.

A los angelesi író, Daniel Chamberlin a német producereknek (Basic Channel) tulajdonítja a Minimal Techno eredetét, az 1990-es évek eleji berlini Techno színtereken (amiből Basic Channel felszínre került), képtelen arra, hogy hitelt adjon Robert Hood elméleteinek vagy említse a Hood és más Underground Resistance tag hatását.

Chamberlin párhuzamot von Richie Hawtin, Wolfgang Voigt és Surgeon producerek illetve az amerikai minimalista szerző Steve Reich kompozíciós technikái között, különösen a mintákat összehangoló rendszer, amit Reich a munkái közül sokban alkalmaz; a legkorábbi a “Come Out” (1966) .

Chamberlin más hatásként tekint La Monte Young minimalista szerző szinusz hang zúgására és Terry Riley “In C” című szerzeményében lévő ismétlődő fázisaira. Sherburne felvetette, hogy a tánczene minimal formációi és az amerikai minimalizmus közötti hasonlóságok könnyen lehetnek véletlenek is. Sok zenei technológia, amit az elektronikus tánczenében használnak eredetileg arra tervezték, hogy illeszkedjen a loop (ismétlődő hang) alapú kompozíciós módszerekhez, ami magyarázatot adhat arra, hogy a Minimal Techno jellemzői miért hangzanak hasonlónak Reich azon munkáival, amelyek loop-ok és minták összehangolásának technikáját alkalmazzák.

A Minimal Techno fejlődése

Az utóbbi években nagy befolyással volt rá az a pont, amikor a Microhouse stílussal olvadt össze. Sok nehezen kategorizálható alstílusra tört szét, amiket a Minimal Techno és a Microhouse is magának akart.

A Minimal Techno 2004 óta népszerű a nevesebb klubbokban Németországban, Franciországban, Belgiumban, Dél-Afrikában, Hollandiában, Spanyolországban, Olaszországban, Írországban és Angliában. Változatos stílusú Dj-kel a különböző hangelemeikkel együtt. A híres “after-hours” DC10 nevű ibizai klub lett a műfaj egyik képviselője. 2006 második felétől, a minimal kifejezés sok szempontból ellentmondóvá vált. A Tech House zenék megnevezéseként szolgál manapság, ezek közül soknak inkább a “maximal” nevet kellene adni, szemben az eredeti, csupasz minimalista elektronikus stílushoz.

Minimal Techno Előadók és Kiadók

A jegyzett előadók között van Daniel Bell, Richie Hawtin (a.k.a. Plastikman), Ricardo Villalobos, Mika Vainio, Maurizio (Basic Channel), Jeff Mills, Paulo Nascimento, Robert Hood, Stewart Walker, Sutekh (Seth Horvitz) és Trentemøller (Dánia).

Kiadók, amik a Minimal Techno-ra specializálódtak: Minus, Perlon, Cocoon Recordings, Plus8, Sähkö Recordings, Kompakt and Trapez.

Minimal Techno Zenék

 

 

SCHRANZ

A schranz a techno zene európai kemény stílusa. Tipikusan 150-170 a percenkénti ütemszám (BPM), de lehet ennél lassabb is. A Schranz masszív lábdob, folyamatos ütőhangszerek és torzított ismétlődő mesterséges zajokon alapul.

Etimológia (a szó jelentése)

A kifejezés 1994-ben alakult ki, amikor a frankfurti Dj Chris Liebing használta leírásként egy bizonyos típusú techno zene kereséséhez a mára már bezárt „Boy Records” boltban. A következő alkalommal amikor meglátogatta a boltot, a bolt tulajdonosa csinált egy külön részt a keményebb techno zenéknek Schranz név alatt.

„Számomra, azóta a bizonyos nap óta a Schranz szó ami a változatos sötét és torzított hangokat jelenti a techno-ban” – mondta Liebing

A mai napig a spekuláció a Schranz szó jelentéséről a techno színterén belül maradt. Sokan hiszik, hogy egyszerű utánzása a „ropogós” rossz minőségű (lo-fi) ütőhangszer loop-ok hangjainak. Például, a „schranzen” a dán szlengben azt jelenti, hogy hangosan és falánkan enni valamint Ausztriában egy gyakori vezetéknév. Az értelmesebb elméletek szerint két német főnév rövidítéseként jött létre. Schrei (sikoly) és Tanz (tánc), azaz Schr-anz.

A Schranz jellemzője

Az „eredeti” Schranz hang egy keményebb, gyors Techno stílus amit a Detroit Techno inspirált, de csökentett dallamos elemekkel (gyakran csak egyszerű synth beszúrások vagy atmoszférikus „ívek”) és a hangsúly az ütőhangszereken van. A stílus védjegye a keményen sűrített, tömörített és szűrt loop-ok, Roland 909 lábdob effekt, pergő dob és Hi-Hat cintányér. Kiváló példa erre Chris Liebing zenéje a „The real Schranz 1-3” és a „Stigmata” Sorozatok.

A Schranz jelenlegi irányzata

Miután 2001-ben elérte népszerűsége tetőpontját, a Schranz átalakult egy gyorsabb stílussá, amire Hard Techno -ként hivatkoznak. A percenkénti ütemszám (BPM) 150 felett van és néha átlépi a Hardcore Techno vonalát. A stílus kiemelkedő előadói Dj-k és producerek, mint Dj Amok, Dj Rush és Linda Pearl. Azonban pár előadó, például Chris Liebing és Adam Beyer a Dj szettjeikben a 130-as percenkénti ütésszám körül maradtak.

Schranz zenék:

 

 

HARD TECHNO

A Hard Techno -t a Techno egy stílusaként ismerik, ami 2000 után fejlődött ki a Schranz -ból és a Hardcore Techno-ból. Míg az első keményebb Techno kiadványok 1991 körül megjelentek a kiadóknál, mint például a PCP és az Industrial Strength, ezekre Hardcore techno-ként hivatkoztak.

Az évek során a Hardcore színtér kifejlesztett egy új hangot messze a techno eredetétől, ahol maga a techno egy lágyabb irányba fordult. Az 1990-es évek végén, Schranz-zal feltöltve népszerű lett, amelyre most általánosan Hard techno-ként hivatkoznak.

Ezt a stílust magas BPM jellemzi, általában 150-es vagy nagyobb illetve kemény torzításokat és a zene többi részéhez képest kiemelkedő lábdobot (kick drum) tartalmaz. Ez a stílus nagyon népszerű a fiatal klubbajárók körében, akik még jobban érdekeltek a táncolásban, mint a szocializációban.

2007-ig majdnem az összes jelentős európai techno fesztiválon, mint például az I Love Techno -n, Awakenings -en, MayDay -en, Nature One -on, Mysteryland -en volt Hard techno színpad vagy legalább egy Hard techno előadó. A bécsi „Hard techno Festival” (2000 fölötti látogató) illetve a Dortmund-i Syndicate -nek (10000 körüli látogató) is a fő irányvonala volt a Hard techno.

A stílus legkiemelkedőbb képviselő Dj-k, producerek, mint például Rush, DJ Amok, Sven Wittekind, ViperXXL, Robert Natus, Arkus P, és Boris S.

Hard Techno zenék

 

 

 

HARDCORE TECHNO

A Hardcore Techno-t a tánczene egyik legdurvább és leggyorsabb formájának tekintik, amely az 1988-as Summer Of Love után, Nagy-Britanniából származik. A tempó általában 160 és 200 BPM között van, és torzított un. “fűrészfog” görbét használnak (a klasszikus szinusz helyett) a lábdobban, ezért a basszus erősen szintetizált és telített.

A német Mescalinum United producer „We Have Arrived” című számát tekintik az első Hardcore dalnak:

A Hardcore Techno közvetlenül felelős volt további alműfajok, például a Gabber megszületéséért. A részletes Hardcore Techno alműfajai az alábbi ábrán található:

Hardcore Techno zenék

 

 

ACID TECHNO

Az Acid Techno kifejezést a techno olyan stílusának leírására használjuk, mely az 1980-as évek végi chicagoi Acid house-ból fejlődött ki. Az acid house eredetileg egy különleges hangzással készült house zene, melyet nagyon egyedi, főleg a Roland által készített hangszerekkel érnek el, mint például a TB-303-mal a basszus és vezető hangokhoz, illetve a TR-909-cel és TR-808-cal az ütős hangszerekhez.

Az acid kifejezés leginkább a Roland TB-303 használatára vonatkozik vagy bármely más szintetizátoréra, amelyet azért terveztek, hogy ezzel az egyéni hangzással versenyre tudjon kelni. Amíg a modern elektronikus hangszereknek a különböző hangokról és mintákról tárolt adatai vannak, addig ezeket a gépeket kézzel kellett beállítani, vezérlő gombok segítségével. Az acid hangzást vagy eme vezérlők extrém paraméterekre való beállításával, vagy a vezérlők manipulálásával lehetett elérni egy időben a szám felvételével, melyet a producerek tweaking -nek, trükközésnek neveztek.

Tehát az Acid Techno fontos eleme a Roland TB-303 basszusszintetizátor, mely stílus egyedülálló hangzását adja, ahol a rezonancia és a vágási frekvenciák gyakran valós időben manipulálnak egy szám rögzítésekor. Ez a technika „tweaking” néven ismert. Az Acid Techno korai időszakában ez a hangzásvilág Hardfloor, Solar Quest és Aphex Twin munkáiban is megtalálhatók.

Az acid techno -t az acid house -szal megegyezően hozták létre, a különbség annyi közöttük, hogy a house zenének van egy bizonyos formája, melybe a dallam, a vokális részek lehetősége és a hagyományos nyugati populáris zenei szerkesztés tartozik bele, míg a techno zenéhez nem szükséges dallam és harmónia és inkább a ritmusra és a textúrára fókuszál, ami miatt általában nem tekinthető kereskedelmileg annyira nagy lehetőségnek.

Az Acid története

Az Egyesült Államok középnyugati részén (Detroit, Chicago, Milwaukee, stb.), az acid techno az 1990-es évek elején alakult ki az indusztriális zene színterén, és valami teljesen mást nyújtott, mint a diszkó által befolyásolt house zene, amit gyakran lehetett nightklubokban hallani. Az egyik legelső rögzített acid techno lemezek egyike a Circuit Breaker: Experiments in Sound , melyet Richie Hawtin adott ki a Probe-nál, mely a Plus-8 lemezcég egy alcége volt. Más észak-amerikai acid techno lemezcégekre példa a Communique, Drop Bass Network, Direct Drive, Analog Records USA, EXperimental, Cheshire Records és a nagyon korai Dance Mania.

Európában az acid techno az 1990-es években végig népszerű maradt. Leginkább a holland Djax-Up-Beats nemzetközi lemezcég volt nagyon sikeres, mely olyan ismert amerikai producerek munkáit közölte európai producerek mellett, mint az Acid Junkies, Cologne. Az 1990-es évek közepén Németországban volt a leghíresebb acid techno színhely, olyan művészeket összetömörítve, akik együtt rögzítettek és léptek fel, mint Mike Ink, Walker és Jammin Unit, olyan cégek neve alatt mint a Force Inc és a DJ.Ungle Fever.

Az 1990-es évek elején a nagy britanniai squat party és free festival körei tanúi voltak, ahogy sok DJ acid techno -t mixelt és később olyan producerek mint Divine Soma Experiment elkezdtek komplexebb előkészületekkel és technikákkal kísérletezni, kombinálva a freestyle breakbeat-et a psychedelic (tudatot tágító, halucinatív) ( acid ) technóval.

Az „acid” zene kifejezés a Phuture (Trax Records, Chicago, 1987) csoport „Acid Tracks” nevű albumáról származik.

Mivel az „acid” (sav) szó használatos az elterjedt halucinogén drog, az LSD (Lysergic Acid Diethylamide) köznyelvi elnevezésére is, így az „acid” zene a psychedelikus szubkultúra köreiben vált népszerűvé, melynek tagjai transz-szerű állapotról és testen kívüli tapasztalatokról számoltak be, miután elnyújtott időszakokon át hallgatták az ismétlődő zenét. Ezt gyakran hasonlítják a Yoruba alapú vallások (Santeria, Voodoo) gyakorlói által használt zenei technikákhoz, a tibeti szerzetesek kántálásához, az ausztrál őslakosok által használt didgeridoo-hoz, mellyel „álomszerű állapotot” hoznak létre, a Tuva nép mongol Choomi torokhangú felhangon való énekléséhez és más népi és etnikai zenéhez az egész világon.

Londonban az Acid Techno-t kevésbé tartják ismétlődőnek, mint a Techno többi fajtáját (korai befolyásnak számít a német acid trance színhely) és egy tiszteletlen, gyakran politikai attitűd látható a címekben vagy mintákban, melyeket sok számban használnak; a színhely alapítói közül sokan eredetileg a punk színtérhez tartoztak.

A korai lemezcégek közé tartozik a Stay Up Forever, Smitten, Routemaster, Boscaland, Choci’s Chewns és a VCF, és mostanában az Egyesült Királyságban, az acid techno továbbfejlődött a túlnyomóan 303-as alapú hangzásról a techno egy szélesebb alfajára, ami még mindig megőrzi a táncparkett-barát világképet és a ‘London’ hangzást. Az Infected, Hydraulix, Cluster, 4×4 Records, RAW és a Powertools nevű lemezcégek fejezték ki ezt az újabb hangzást.

Az acid techno máig egy leginkább underground fajtájú zene maradt.

Acid Techno előadók

• Hardfloor
• Solar Quest
• Aphex Twin

Acid Techno zenék

 

 

 

HOUSE

A House egy elektronikus tánczenei stílus, ami az Egyesült Államokbéli Chicagoból, Illinois államból származik. Eredetileg az 1980-as évek közepi diszkókban terjedt el, ahol afro-amerikai, latin-amerikai és meleg közösségeket láttak el, először Chicagoban majd New Yorkban és Detroitban. Végül elérte Európát mielőtt belesimult a mainstream pop és dance zenébe világszerte.

A house -t erősen befolyásolják a soul és funk -kal átitatott diszkóelemek variációi. A house általában a diszkó ütőhangszereit utánozza, különösen egy prominens basszusdob használata által minden ütemben, de egy prominens szintetizátor basszusszólam, elektronikus dobok, elektronikus effektek, funk és pop minták és visszhanggal vagy késleltetéssel bővített vokál is szerepet kaphat.

Zenei elemek

A house egy gyors tempójú tánczene, mely habár modern tánczenei szabványok szerint közepes tempójú, általában 118 és 135 bpm között mozog. A house kezdeti idejében a tempó lassabb volt.

A house gyakori eleme egy prominens rúgó dob minden ütemen (ezt four-on-the-floor ütemnek is nevezik), melyet általában egy dobgép vagy sampler hoz létre. A rúgó dob hangját gyarapítják különböző rúgó töltések és meghosszabbított kimaradások. A dob sávot hi-hat cintányér mintákkal töltik ki, amiben általában mindig van egy nyitott hi-hat a nyolcadik hangon minden rúgás között, és egy pergődob vagy taps hang minden ütem második és negyedik hangján. Ezt a mintát az ún. 1960-as „four-on-the-floor” dance dobütemből és főleg az 1970-es diszkó dobokból vezették le. A producerek rendszerint válogatott dob hangokat rétegeznek, hogy egy komplexebb hangzást érjenek el, és átalakítják a mixet nagy klub hangrendszerekre, visszaszorítva az alacsonyabb középső terjedelmű frekvenciákat (ahol az emberi hang és más eszközök alapvető frekvenciái nyugszanak) a basszus és a hi-hat cinek előnyére.

A producerek sok különböző hangforrást használnak a basszus hangokra a house -ban, folyamatos, ismétlődő elektronikusan keltett sorok szekvenciájától egy szintetizátoron, mint a Roland SH-101 vagy TB-303-as, stúdió felvételekig vagy élő elektronikus basszusok mintájáig vagy egyszerűen klasszikus funk számok vagy más dalok teljes sztereó felvételeinek leszűrt mintájáig. A house basszus sorai az egy-oktávos kiterjedésbe eső hangokat részesíti előnyben, míg a diszkó basszus sorai gyakran egymástól oktáv távolságban lévő hangok között váltakoznak és szélesebb skálát ölelnek fel.

Néhány korai house produkciók korábbi diszkó dalok basszus sorainak részleteit használták fel. Például Mark “Hot Rod” Trollan producer az 1983-as Italo dalból, a „Feels Good (Carrots & Beets)” (by Electra ft. Tara Butler)-ból másolt basszus sorokat, hogy az 1986-os produkciójának, a „Your Love”-nak (by Jamie Principle) alapján adja.

Frankie Knuckles ugyanazon hangokat használta a „Your Love” híres 1987-es verziójához, melyben ismét Principle énekelte a vokált.

Elektronikailag generált hangokat és mintákat, olyan stílusok felvételeiből mint a jazz, blues és a szinti pop, gyakran adnak a dob ütem és a szintetizátoros basszus sor alapjához. A house dalokban lehetnek diszkó, soul stílusú vagy gospel vokálok és további ütősök, mint például a tamburin. Sok house mixben lehetnek ismétlődő, rövid, szinkopált, staccato akkord hurkok, amik általában 5-7 akkordból állnak egy 4-ütéses ütemben.

A techno és a trance, mely a house mellett fejlődött ki, az alap infrastruktúrájukat megosztják, de általában tartózkodik a house élőzenei-hatású érzésétől és a fekete vagy latin zenei hatásoktól a szintetikusabb hangforrások és hozzáállás érdekében.

House zenék

 

 

TECH HOUSE

A Tech house a house zene egyik alműfaja, amely a nevét adó mindkét stílus elemeit keveri. Valójában a kifejezés az elektronikus tánczene egy olyan lemezbolti kategóriának gyorsírásos elnevezéséből származik, amely a techno zenei elemeit, például a „masszív basszusvonalakat” és az „acélos ütemeket” kombinálta a progresszív house harmóniáival és groove-jaival.

A Tech House történelme

A Wiggle, a Heart & Soul, az End és a Drop a londoni tech house szcéna történetének egyik legfontosabb eseményei voltak. A The Wiggle, amelynek házigazdája Terry Francis, Nathan Coles és „Evil” Eddie Richards találta ki ennek a zenei alműfajnak a korszerűbb nevét.

Egy városi legenda szerint Eddie Richards kapott egy mixtapet Mr. C-től, aki a Drop állandó DJ-je volt. Az egyik oldalra „Tech”, a másikra pedig „House” felirat volt nyomtatva.

A Swag Records néven ismert lemezbolt, amely a londoni Croydenben található, és egykor a néhai Liz Edwards tulajdonában volt, népszerűsítette a stílust. Amikor 1993-ban először megnyitotta kapuit, a gyorsan a növekvő Tech House műfaj epicentrumává vált. A Swag Records több volt, mint egy lemezbolt. A cég saját házon belüli kiadója adta ki a felvételeket, és számos korai House zene előfutáraként szolgált.

Számos kiadó és rádióállomás járult hozzá a brit house hangzás kiterjesztéséhez. Ezek közé tartozott a Funknose, a Surreal, a London Housing Benefit, a Pirate Radio és az Uhuru Beats.

A Tech House uralta az Egyesült Királyság zenei színterét. Chicagóban volt House zene, Detroitban Techno, aztán Londonnak megvolt a saját jellegzetes hangzása, amely meghatározta a táncparkettet.

Ennek a növekvő műfajnak az volt a célja, hogy kiemelje a helyi DJ stílust. Az Egyesült Királyság raverei és klublátogatói kedvezően reagáltak az Acid House és a Jungle zenék durvább hangzására, mert a Tech House elérte az optimális egyensúlyt a Heavy és a Funky között.

A Tech House zenei elemei

Az 1990-es évek végén, a 2000-es évek elején, a Progresszív House és a Minimal Techno váltotta fel a Tech House-t. A műfaj 2010-ben érte el csúcspontját. Olyan kiadók, mint például Jamie Jones – Hot Creations elkezdték újra definiálni és népszerűsíteni a mainstream körében a Tech House-t.

A zenészek, mint például Steve Lawler, Lee Foss, Miguel Campbell, Solomun és Marco Carola hozták létre a Tech House ma ismert új fajtáját.

A Tech House kialakulása óta a produkciós készségek jelentősen fejlődtek, és a streaming bevezetése lehetővé tette, hogy ez a stílus elérje a globális közönséget. Az elmúlt évtizedben a Tech House felé hajló DJ-k és producerek százai szereztek hírnevet a műfaj által. A Tech House műfaj az egyik legnépszerűbb zenei műfajként kezdte felváltani a keményebb EDM hangzásokat.

A Tech House gyakran ötvözi a Deep vagy Minimal Techno zenét, a House zene Soul-os és Jazz-es hangzását, és gyakran a Dub elemeket is tartalmaz. Mindeközben van némi átfedés a Progressive House-sal is. Ez különösen igaz a 2000-es évek óta, amikor a Progressive House mixek egyre mélyebbek lettek és időnként már-már „minimalizálódtak”.

Zenei stílusként a Tech House ugyanazt az alapvető elvet követi, mint a House zene. A House hangzás olyan elemeit azonban, mint a valósághű Jazz hangzások és a dübörgő dobok felváltják a Techno elemei, mint például a rövidebb, mélyebb, darkosabb és gyakran torz basszusok, gyorsabb hi-hat -ok (cinek), zajosabb dobpergők és szintetikusabb Acid hangzású TB-303 szintetizátor dallamok.

Tech House zenék

 

 

 

DUB TECHNO

A Dub Techno a techno zene egyik alműfaja, amely a dub zene egyes aspektusait tartalmazza fő stílusaként. mint például a minimális, késleltetett hangzást és az erőteljes basszust. Texturális effektusok jellemzik, mint például reverb, echo (visszhang), phasing a gazdagabb hangzás érdekében és richness, mely az ambient hangzást adja a műfajnak. A hangsúly a minimalizmuson és a hangos, erőteljes relaxáción van. A „Dub” a jamaicai hangrendszer-kultúrát hivatott reprezentálni és ebben a formájában is jelenik meg.

A Dub Techno eredete

Amikor az 1990-es évek elején a német techno producerek, Moritz Von Oswald és Mark Ernestus összefogtak, hogy megalapítsák a Basic Channel duót, megszületett ez az új alműfaj.

Oswald és Ernestus először adott ki dub techno zenét saját kiadójuk, a Chain Reaction alatt. Mivel a Chain Reaction még mindig más zenei műfajokat hozott létre ezen a mély „dubby” stíluson kívül, később ketten a Rhythm & Sound ötletével álltak elő, mely kiadó csak dub technót és dub reggae-t adna ki.

Amikor a Rhythm & Sound előadta saját interpretációit közvetlenül a műfaj alapjaiból merített ihletet. Az e kiadó által létrehozott zene Jamaica szívében próbálta megragadni a hagyományos rastafari zene pszichedelikus, homályos, megkövült slágereit.

A Chain Reaction és a Rhythm & Sound erőfeszítései mellett a német Mille Plateaux kiadó segítette ennek az alműfajnak az útját azzal, hogy átvette ugyanazt a dub technót, amit a Basic Channel is hirdetett, de sokkal dallamosabb pörgést adott neki.

Hogyan került a Dub Techno az Egyesült Államokba?

Az Európából származó dub techno végül eljutott az Egyesült Államokba, amikor Rod Modell elindította DeepChord projektjét Michiganben. A DeepChord egy amerikai felfogása ennek a furcsa, sci-fi hangzású stílusnak. Eleinte a dub technót jellemező műfaj – Ambient zene – homlokegyenest ellentétesnek tűnik, mivel a dub a reggae-ből fejlődött zenei forma az 1960-as évek végén és a hetvenes évek elején.

A dub techno magában foglalja a meglévő felvételek módosítását, általában az akkordok késleltetésével, valamint a visszhang és zengető effektusok manipulálásával. Ez a „szinkronizálási” módszer létrehozza a mintavételezett dal új verzióját, miután átmásolta a hanganyagot egyik médiáról a másikra, innen ered a műfaj neve.

A dub zene kiemeli a dobokat és a basszust, miközben más hangokat és visszhangokat rétegez, azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a hangzáskép alakjára, mélységére és térközére.

Ez nagyon pszichedelikus érzést kelthet, világos, álmodozó létállapotot ábrázol, zavaró és apokaliptikus felhangokkal. A technóval kombinálva az eredmény szorosan összefügg az ambient zenével, hiszen mindkét műfaj zenéje szándékosan „háttérzeneként” működik; sohasem próbál elkalandozni egyedi területre, mivel egyetlen célja az, hogy „nyugodt, megkérdőjelezhetetlen” és „mélyen megnyugtató” legyen. Az egyveleg minden eleme lélegzetet kap, és ennek eredményeként szerves részét képezi.

Dub Techno előadók

E műfaj jelentős előadói közé tartozik a görög elektronikus producer, Fluxion, igazi nevén Konstantinos Soublis, aki már egy ideje mély dub zenét készít. EP-ket, nagylemezeket, sőt teljes albumokat is kiadott több lemeztársaságnak, köztük a Basic Channel saját Chain Reaction-jának. A Vibrant Music 1999-es megalapítása után még saját zenei kiadót is hozott létre, melyben saját maga és más zenészek számait is megjelentette.

Stephen Hitchell, Chicagoból származik (aki az Intrusion, Phase90, Radius és mások álneveit is illeti) az Echospace egyik fele, egy projekt, amelyen a már említett detroiti dub techno ikonnal, Rod Modell-lel dolgozott.

Dub Techno Zenék

 

 

AMBIENT TECHNO

Az Ambient Techno a Techno laza és lassabb formája, amelyet az ambient zenében fellelhető minimalizmus esszenciája ihletett. Bár a számokat elsősorban az ütem vezérli, széles körben alkalmazzák a texturális és atmoszférikus hangokat.

A műfaj a 90-es években jelent meg, és az élen olyan művészek álltak, mint az Aphex Twin, a Biosphere, a The Orb, Carl Craig és Pete Namlook. Olyan zenészek ambient művei vonzották őket, mint Brian Eno és Jon Hassel. A Techno és Acid House ritmusokkal ötvözték.

Az olyan kiadók, mint a Warp, Apollo, Beyond és GPR, az Ambient Techno-hoz kapcsolódnak. Másokkal ellentétben ők inkább a teljes hosszúságú albumok kiadására koncentrálnak, mint a klasszikus 12 hüvelykes kislemezekre.

Ambient Techno zenék:

 

 

DEEP TECHNO

A Deep Techno a zene széles gyűjteménye, amely általában Ambient, és a hangsúly a táncon, továbbá a fizikai mozgáson van.

Az ütem egyszerű és ismétlődő, dübörgő rúgódobbal. Ez táncolhatóbbá teszi. Az ének texturált, és a szintetizátorokat nem dallamra, hanem rétegek hozzáadására használják a hangzáshoz. A Deep Techno rendezvények viszonylag egyszerűek, inkább az érzelmekre összpontosítanak, mint a fényekre.

Deep Techno előadók

• Jeran Portis

Deep Techno zenék

 

 

BERLIN TECHNO

Gyakran a “világ techno fővárosaként” emlegetett berlini techno-zenét ma saját alműfajába sorolják.

A berlini fal leomlása 1989-ben egy új kezdetet jelentett, amely a reményt és a befogadást jelentette. A fiatalok (gyakran illegálisan) tomboltak elhagyott épületekben, például bunkerekben, erőművekben, hangárokban, sőt még metro állomásokon is. Ezeken az eseményeken leginkább House és Techno zenét játszottak Detroitból.

Végül a zene keményebb hangzású lett. Nem volt ének és a basszus agresszívabb volt. Az olyan klubokat, mint a Berghain, a techno zene egyik legszentebb helyének tekintik, és bár a műfajt nem lehet metronóm vagy stílus szerint besorolni, ez tükröződik Berlin máig létező szubkultúrájában.

Berlin Techno zenék

 

 

DETROIT TECHNO

Az 1980-as évek és az 1990-es évek elején Detroitban készült úttörő techno zenék határozták meg a detroiti techno stílust. A posztindusztriális reneszánsz kezdetét szimbolikusan az Egyesült Államokban az autóipar összeomlása jelentette. Ez a techno zene megszületésével egy időben történt.

A Detroit Techno úttörői

A „Belleville Three”-ben Juan Atkins, Kevin Saunderson és Derrick May szerepel. A történelem szorosan összekapcsolja a csoportot a techno mint zenei műfaj felfogásával Detroitban.

Otthonuk pincéjében a három zenész elkészítette első elektronikus zeneszámait. Derrick May egyszer azt mondta, hogy

a detroiti techno egy „totális hiba”. Olyan, mintha George Clinton és a Kraftwerk egy liftben rekedtek volna egy szekvenszerrel.

1981-re Mojo elkezdte a Belleville Three által felvett mixeket játszani. Ezzel egyidőben a csoport más zenészekkel is elkezdett együttműködni. Ezután Chicagóba mentek, hogy kutassák a helyi house zenei kultúrát. Különös figyelmet fordítottak Ron Hardy és Frankie Knuckles DJ-kre.

Az emberek Derrick Mayt „újítónak” tartják, míg Kevin Saundersont pedig a „techno keresztapjaként” emlegetik.  A Detroit Techno brit debütálása 1988 közepén a The New Dance Sound of Detroit volt. Természetesen Derrick May és Neil Rushton rakta össze az albumot.

Az előadók második hulláma

Az Underground Resistance, amelyben Mike Banks, Jeff Mills, Robert Hood, Blake Baxter, Jay Denham és Octave One szerepelt, az 1990-es évek elején a detroiti zenészek második hulláma közé tartozott.

Úgy ábrázolták magukat, mint egy félkatonai osztagot, amely a kereskedelmi fősodratú szórakoztatóipar ellen küzd, amelyet „programozóknak” neveztek. Így a Predator, az Elimination, a Riot vagy a Death Star dalaikkal az Underground Resistance zenéje egyfajta elvont harciasságot fejez ki.

Hasonlóképpen, Richie Hawtin és John Acquaviva megalapította a +8 kiadót, amely az indusztriális hardcore hangzásról a minimalista progresszív techno stílusra tért át.

2000-ben a Memorial Day hétvégéjén az elektronikus zene rajongói a világ minden tájáról érkeztek a Detroit folyó partján lévő Hart Plazaba, hogy részt vegyenek az első Detroit Electronic Music Festivalon. Azóta a fesztivál neve 2003-ban Movement-re, majd 2005-ben Fuse-In-re, legutóbb pedig 2007-ben Movement: Detroit’s Electronic Music Festival-ra változott.

A detroiti techno zenészek a Kraftwerk és a Tangerine Dream szintetizátorokat és dobgépeket használtak. Egyesítették a house zene jellegzetességeit az európai techno hideg elhatárolásával, hogy jellegzetes hangzást alkossanak. A stílus utópisztikus futurista gondolkodásmódból és tudományos-fantasztikus elemekből nőtt ki.

Detroit Techno zenék

 

 

DARK TECHNO

A Dark Techno, a Techno egyik alműfaja. Ez az underground műfaj 1992-93 körül alakult ki az Egyesült Királyságban, erősen befolyásolva az Industrial Techno-t és a Gothic Aesthetic-et.

Mély, kísérteties hangjairól ismert, amelyek az elektronikus ritmusok sötét völgyébe sodorják a hallgatókat. Nem a tempó vagy a hangszerelés alapján kategorizálják ezt a stílust, hanem a zene hangulata szerint. A négynegyedes üteme ismétlődő és agresszív. A dallamok leginkább sci-fi, horror témát közvetítenek. Ez azonban nem tévesztendő össze a Hardcore Technóval. A Dark Technóban nincs agresszió, inkább egyfajta kísérteties baljós érzés. Az énekdallamok textúrákként szolgálnak és nincs szövegük. A hangsúly a dübörgő lábdobon van.

A Dark Techno Rave-szerű hangzásvilágát a torzítások erős használata, a disszonáns dallamok és a könyörtelen ütemek jellemzik, bár a Rave-nél sokkal sötétebb és “baljósabb” összképet fest. A lüktető basszusvonalak és a kísérteties szintetizátor effektusok olyan atmoszférát teremtenek, amely egy túlvilági birodalomba repíti a hallgatókat.

A Dark Techno az idők során fejlődött ki, és különböző zenei műfajok elemeit tartalmazza, mint például az Ambient, a Drone és az Experimental. Ez a fúzió számos alműfajt szült, mint például a Dark Minimal-t, a Dark Progressive-t és a Dark Psytrance-et.

Dark Techno művészek és kiadók

Számos úttörő művész és kiadó alakította a Dark Techno zene mostani formáját. Néhány figyelemre méltó név:

• Regis
• Surgeon
• Ancient Methods
• Adam X.
• Remote
• Reeko
• Polar Inertia

Ők feszegették igazán az elektronikus zene határait, és hozzájárultak a műfaj növekedéséhez és fejlődéséhez.

A független lemezkiadók, mint például

• Downwards Records
• Perc Trax
• Ostgut Ton
• Endzeit
• NG (New Generation) Records
• Rangnarøk
• Subwoofer

jelentős szerepet játszottak a Dark Techno tehetségek felkarolásában. Ezek a kiadók azáltal, hogy platformot biztosítanak a feltörekvő művészek számára munkáik kiadásához, nagyban elősegítették a műfaj fejlődését.

Dark Techno zenék

 

 

 

INDUSTRIAL TECHNO

Az Industrial Techno az 1990-es években jelent meg a techno és az indusztriális tánczene hibridjeként. Ez a techno egyik legdurvább formája. A zene célja, hogy utánozza az ipari gyári gépek mechanikusának ritmusát, hangját. Ez az oka az „Industrial” (ipari) kifejezésnek.

Throbbing Gristle és Cabaret Voltaire, valamint a Wax Trax! lemezkiadó jelentősen hozzájárultak ennek az alműfajnak a fejlődéséhez. Az Industrial Techno sokáig radar alatt volt. Aztán a 2010-es évek elején visszatért, meglovagolva a poszt-dubstep szcéna hullámát az Egyesült Királyságban.

Szinkronizált ritmusokat és erős szubbasszust biztosított a rajongóknak, amelyek akkoriban hiányoztak a dubstep műfajból.

Olyan zenészek, mint Perc, Paula Temple, Tommy Four Seven, Monoq, az ipari technót feltették a térképre. Általában elhagyott raktárakban léptek fel. Bár egyetlen klubhelyiség sem szentelt helyet ennek a stílusnak, gyakran szerepelt sok techno DJ szettben. Ezenkívül sok underground rave party szervező az eseményeket teljes mértékben az Industrial Technonak szenteli.

A stílus elhivatott rajongói állítják, hogy a zene akkor szól a legjobban, ha egy félhomályos, elhagyatott raktárban játsszák a város árnyékos negyedében. Az Industrial Technonak a középpontjában a sivár, kietlen és elhagyatott atmoszférák állnak, amelyeket gyakran a techno idéz elő.

Industrial Techo előadók

• Cut Hands
• Surgeon
• Helena Hauff
• Perc
• Paula Temple
• Tommy Four Seven
• Monoq

Az Industrial Techno zenei jellemzői

Az Industrial Techno kiemelkedik a minimalista ismétlések használatával, csöngő és durva zajokkal kombinálva, hogy harsogó és kaotikus hangzásvilágot hozzon létre. A stílus nagy erővel és sebességgel szól, és a legintenzívebb állapotában eléri a maximum 155 BPM-et.

Mély, komor felhangok és komor, magányos légkör határozza meg. Míg sok népszerű techno zene olyan zajokat tartalmaz, amelyek akár a világűrből is származhatnak, az Industrial Techno olyan hangokat használ, amelyek úgy tűnnek, mintha egyenesen egy apokaliptikus alter-világból származnának.

Paula Temple, egy neves zenész, aki jelentős hatással van erre az alműfajra, karrierje kezdetétől saját, jellegzetes zenei útját járja. Fantazmagorikus techno hangzásra specializálódott. Ezenkívül az „Ancient Methods” DJ és lemezproducer jelentős mértékben részt vesz az Industrial Techno zenei életben. A világ minden táján előadja zenéit, és gyakran játszik Los Angeles környéki kihalt raktárakban. A projekt eredetileg Michael Wollenhaupt és Conrad Protzmann együttműködése volt, de mára egyszemélyes előadás, kizárólag Wollenhaupt főszereplésével.

Industrial Techno zenék